Manapság egyre többet hallunk az úgynevezett problémás gyerekekről, akik másságukkal nem illenek be a közösségbe. Hol a másfajta tanulási szokásaikkal, hol eltérő viselkedési formákkal hívják fel magukra a környezet figyelmét. Az esetek többségében rendkívül magas intelligenciával rendelkeznek, átlagon felüli teljesítményre képesek, de csak akkor, ha akár a téma, akár a tanító személye felkelti az érdeklődésüket. Sok esetben nem tudják végigülni az órát, zavarják társaikat. A pedagógusok hiperaktívnak, magatartászavarosnak és tanulási problémásnak nevezik őket. Mivel a személyiségük állandó problémát jelent környezetüknek, hamar elbizonytalanodnak önmagukban. Önbizalomhiányos, szorongó, félelmekkel teli gyerekekké válnak. A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyerek több betegségen is keresztül megy. A megbetegedéseken túl a pszichikai rendkívüli érzékenységük is megmutatkozik, minden határon és ésszerű viselkedési korláton túl agresszivitásban vagy más módon nyilvánulhat meg (lelki válság, agresszió) Sajnos nincs felkészítve sem a pedagógus, sem a szülő a probléma kezelésére, az eredményorientált oktatási rendszer sajnos még inkább megnehezíti a dolgot. Egyre nagyobb kihívás elé állítják ezek a gyerekek a pedagógust is a másfajta szemléletükkel. Hiszen eltérő tanulási szokásaik még nem jelenti azt, hogy taníthatatlanok. Minél előbb felismerjük a tünetegyüttest, annál hamarabb tudjuk elkezdeni a terápiát.
