A gyermekek részképességei, tapasztalatai akkor gyarapodnak, ha sokféle saját élményt tapasztalnak meg. A gyerekek a korai éveik alatt a legfogékonyabbak minden téren. Az odafigyelés és a hasznosan eltöltött közös idő sokat segít a fejlődésben. Ám amikor semmilyen elvárásokat nem támasztanak velük szemben az később fog megmutatkozni. Ha egy óvodás valamiben más, mint a többi gyermek, nyugodt szívvel rámondják, hogy majd kinövi, hiszen még olyan kicsi. Hat – hétéves korban azonban sok változással kell szembenéznie minden gyermeknek és szülőnek. Sokszor csak az iskolába lépéskor derül ki a lemaradás (nem tud figyelni, izeg-mozog az órán, hamar elfárad stb.) A jellegzetes tünetek már viszonylag korán, óvodáskorban is észlelhetőek, de ekkor még természetesen nem beszélhetünk tanulási zavarról, hanem csupán veszélyeztetettségről. A probléma korai felismerése ugyanis a felesleges kudarctól kímélheti meg a gyermeket. Az iskolai tanulás csak akkor lehet eredményes, ha a gyermek megváltozott gondolkodásmódja mellett képességei, tapasztalatai és a környezet feltételei is optimálisak.
A tudást ekkor már osztályzatokban és dicséretben mérik, és a lehető legfontosabbá válik az, hogy a tanulónak milyenek a részképességei. Hiszen az olvasás, írás és számolás megtanulása a megfelelő részképességek megléte és fejlettségi szintje nélkül kudarcra van ítélve. A tanulásban elszenvedett kudarc pedig minden gyermek életére rányomja bélyegét. Az elért sikereket elsődlegesen a gyermek képességei, a családi nevelés módszeressége, valamint az oktatási intézményekben dolgozó szakemberek szaktudása befolyásolja. Annak eldöntése, illetve igazolása, hogy valóban specifikus tanulási nehézség, részképesség-zavar vagy veszélyeztetettség áll-e a problémák hátterében, szakember feladata. Számos esetben igaz, hogy a tanító az első, aki gyanítja, hogy a gyermeknek tanulási nehézsége van. A pedagógus a gyermek teljesítőképességét és magatartását kortársaihoz tudja hasonlítani, és ezért a nehézséggel küzdő gyermek problémáit hamarabb felismeri, mint a szülő. Legtöbb esetben azonban a segítségnyújtás formáját nem könnyű megtalálni. Napjainkban a pedagógusok egyre gyakrabban találkozhatnak olyan tanulókkal, akik valamilyen okból nem – vagy csak nagyon nehezen – képesek elsajátítani az írás-, olvasás-, és számolástechnikákat speciális segítség nélkül. A különböző részképesség-gyengeségek és tanulási nehézségek kezelésére, a szakszerű diagnózis felállítása után, a probléma súlyosságától függően, több módszer alkalmazására is lehetőség van. Bátran kérjük a szakember segítségét!