30 éves óvodapedagógusi tapasztalattal, valamint három gyerekes anyaként sokszor tapasztaltam, hogy a mindennapokban akadhat olyan helyzet a gyermekek viselkedésében, fejlődésében, amit szülőként a legjobb tudásunk ellenére sem tudunk segítség nélkül kezelni.
Problémássá válhat például a viselkedésük, túlpöröghetnek, túl mozgékonyak lesznek, sokat beszélnek, vagy éppen keveset, szoronganak, vagy félénkek lesznek, nehezen illeszkednek be a közösségbe és nehézségeik adódnak a tanulásban. Az óvodában, iskolában előforduló tempókövetés, az óvónő/tanítónő ritmusának felvétele, a szabályok értelmezésének és betartásának nehézsége, magatartási rendellenességek, figyelem-elterelődés. A részképesség problémák hátterében a kúszás- mászás kimaradása, azaz a csecsemőkori mozgásfázisok kimaradása vagy felcserélődése, illetve úgynevezett csecsemőkori reflexek integrációjának késése húzódhat meg. Előfordul, hogy az édesanyák örömmel, büszkeséggel beszélnek kisgyermekük gyors felállásáról, elindulásáról. Azonban amikor ezzel találkozunk, mi szakemberek nem örülünk a hírnek, hiszen amikor nem tart kellő ideig egy kúszás, mászás időszaka, akkor valószínűsíthető, hogy a tanulási folyamatot nehezíti meg.
Egyik ikerfiam 12 hónaposan még nem járt, sőt amikor le akartam tenni a földre felhúzta lábait. Nem mászott, csak kúszott, de azt sem pontosan. A neurológus nyugtatott, majd beérik a gyermek, semmi gond. Nem voltam azonban nyugodt, hiszen testvére már önállóan járt. Nagy örömömre bekerültünk a korai fejlesztőbe ahol komplex fejlesztésre jártunk, sokat mozgott érdekes eszközökön, változatos mozgásélményeket élt át mondókával, dallal kísérve. Szenzomotoros fejlesztést kapott, aminek pár hónap alatt meglett az eredménye, szinte a járás beindulásával együtt indult el a beszéde is. Azért kezdett el későn járni, mert hypoton volt, túl gyenge volt az izomzata (bárcsak valaki mondta volna, anyaként sosem hallottam róla) Ujjai gyengesége miatt iskola előtt pár hónappal fogott csak ceruzát, amikor már javában kialakult az önbizalomhiány is, hiszen nem volt sikerélménye.
Saját élményem, óvodai csoportokban szerzett tapasztalataim, adtak lendületet ahhoz, hogy megkeressem és elsajátítsam azt a terápiát a – tervezett szenzomotoros terápiát – ami a 3 éves kortól – kisiskolás korig segíti a gyermekek fejlődését. Célja az éretlen idegrendszeri működés magasabb szintű, jobban szervezett szabályozásának kialakítása, a kóros irányú érés leállítása, visszaterelése a fiziológiás érés felé. Viszont tudnunk kell azt is, hogy a tréningek azoknak a gyerekeknek is jót tesznek, akiknél nincs elmaradás, szépen fejlődnek! A kicsiknek 3 éves kortól prevenció céljából, a nagyobbaknak pedig azért, hogy sikeres legyen az iskolába való beválásuk!
A tervezett szenzomotoros terápia során a feladatok sok eszközzel fokozatos nehezedés és terhelés alapján folyamatosan kerülnek be a gyermekek tréningjeibe. A szülők, pedagógusok tapasztalatai szerint megváltozik a gyermeke magatartása, viselkedése, tapasztalható figyelmük jobb irányíthatósága, a praxis javulása, a testvázlat, térbeli tájékozódás, a lateralitás, a dominancia beérése mellett a szerialitás, ritmusérzék fejlődése.
Ha időben érkezik a segítség a problémák igen jól kezelhetők! Ha jók az alapok arra jól lehet építkezni, terhelhetőbb lesz a gyermek! Könnyebb lesz a sportági technikák elsajátítása, a nyelvtanulás és más készségek elsajátítása!